A díszmagyar a magyar kultúra alkotása.

A magyar ember külsejéről egy idézet a IX. század végén:
„A magyarok szemrevaló, szép külsejű emberek, nagy testűek, tekintélyesek és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak.”

(Ibn Ruszta földrajztudós, lexikográfus bokharai tudós államférfi)

 

Egy kis történelmi visszatekintés Domonkos László tanulmányából

„A magyar viselet nem más, mint a népnevekkel jelölt korszakok hatása alapján újjáteremtődött, mindig változó, élő egység.
A népviseletek megőrizték az ősi elemeket.

A VIII-IX-X. századi magyarságot a középkori feljegyzések hun, avar, bolgár, kazár, türk, onogur, kabar, szabír névvel jelölik. Lényegében mindegyiket hunnak tekintik.

A magyar népviseletre nem jellemző a királyi udvar levetett ruházatukról való származás (?alászálló kulturjavak”), mint ahogyan Franciaországban vagy más nyugat-európai országokban ez megfigyelhető. Itt majdnem teljesen fordítva játszódott le a divatáramlás. A népi köznemesi, csendben létező, inkább férfi, mint női viseleti elemek emelkedtek a királyi udvar szintjére a XV-XVI. században, amelynek folytatása a DÍSZMAGYAR öltözet.?

Panyókára vetett, prémmel szegélyezett bársonymente magasan zárt selyemdolmány, testhez álló, szűk nadrág, térdig érő csizma.

 

A magyar nép évezredes ipari múlttal rendelkezik. Mindig a saját erejére támaszkodott és a saját esze szerint kialakult ízlése mutatkozik meg a népművészetben.
KÁLD-SUMIR hagyaték a SUBA, SZŰR, GADA (GATYA)

„Mostanában gyakran hallunk a magyarság – kultúra átvevő és megtartó – szerepéről. A magyarságnak elsősorban kultúrateremtő szerepe van, aztán megtartó.
E műveltség lényege az állandó megújulás, újjászületés, ezért inkább alkot, átad, mint átvesz.”

„A tunikát felváltó európai öltözködés nagy mértékben a magyar viselet hatására alakult ki. Többek között nyugat-európai udvarokban működő magyar szabóknak is köszönhető a testre szabott öltözék elterjedése. Ezt megelőzően 1278-tól a morvamezei csatától már hódít a lovas- vagy „huszár” öltözék.

Az itt használt KÖPENY, DOLMÁNY, MENTE stb. lett alapja az új nyugati divatnak így a redingot-nak, amelyekből később FRAKK, ZSAKETT, ZAKÓ lett.”

 

A magyar nyelvről egy idézet Sir John Bowling-tól (1792-1872) nyelvész, a magyart is több nyelvjárásban ismerte:

„Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát hordozza, mert eredetén kimutathatók a különböző nemzetekből származó rétegek, melyek összességéből kialakult.

Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen az idők viharai csöppnyi karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásaitól függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz nem alkudozik, nem ad, nem vesz el senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfénylőbb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is úgy van, mint a régészetben?”

(Teljes idézet: Lelkiismeret 88 - Ősi Hitünk)

A múlt századi és korunk történészei, nyelvészei, az idegenek, de a magyarok sem merik feltételezni, és ezért nem bizonyítják, hogy a sumír és a magyar nép között az ötezer évnyi távolság ellenére is közvetlen leszármazás van.

 

A DÍSZMAGYAR A NEMZETI ÖNTUDATOT HIVATOTT KÉPVISELNI!

MAGYARNAK LENNI BÜSZKE GYÖNYÖRŰSÉG!

Tölgyesiné Taraba Magdolna